Ártalmas Gyermekkori Élmények hatása az életünkre (TESZT)

Az Egyesült Államokban két kutató arra volt kíváncsi, hogy a gyermekkori traumák és a felnőttkori betegségek összefüggésben vannak-e. A 90-es évek második felében össze is állítottak egy kísérletet. Ebből született meg az ACE (Adverse Childhood Experience) tanulmány. A rövidítés jelentése Ártalmas Gyermekkori Élmények. A kísérlet négy éve alatt körülbelül 17.500 ember vett részt a kutatásokon. Megdöbbentő eredményeket mutattak ki:

A válaszadók 2/3-a 1-es, 40%-a 2-es, 20%-a pedig 3-as vagy az feletti pontot értek el. A 3 vagy az feletti eredményt elért emberek esetében az alkoholizmus valószínűsége hétszeres, a rákra kettő és félszeres, az öngyilkosságra való hajlam pedig tizenkétszeres, mint azoknál, akiknek az ACE pontszámuk 0. A 4 vagy az feletti pontszámot elért emberek élete akár 20 évvel is rövidebb lehet, mint a 0 pontot elérteké.

Ha szeretnéd, most Te is megnézheted az ACE pontszámaidat. Viszont azt tudnod kell, hogy ez egy iránymutatás, mert sok tényezőt nem vesz figyelembe. Például az étrendedet, a génjeidet, esetleges káros szenvedélyeid súlyosságát. Arról meg nem is szólva, hogy mennyire élsz tudatosan, mert az is nagyon sokban befolyásolja a gyermekkori traumák Rád vetett hatásait.

Íme a kérdőív magyarra lefordítva:

Minden kérdésre igen vagy nem a válasz. A pontszámodat az adja meg, hogy a 10 kérdésből hányra igen a válaszod. Minden igen egy pontot ér.

18 éves korod előtt…

  1. Valamelyik szülőd vagy veletek élő felnőtt gyakran káromló szavakkal illetett, sértegetett vagy megszégyenített? Esetleg úgy viselkedett, hogy attól féltél, fizikailag bántódásod eshet?
  2. Valamelyik szülőd vagy veletek élő felnött gyakran meglökött, megrántott, megpofozott, vagy valamit neked dobott? esetleg olyan erősen megütött, hogy az nyomot hagyott rajtad?
  3. Előfordult-e, hogy nálad minimum 5 évvel idősebb felnőtt szexuálisan megérintett, tapogatott vagy neked kellett őt így megérintened? Esetleg megpróbált szexuális kapcsolatot teremteni veled vagy meg is tette?
  4. Gyakran érezted, hogy a családban senki nem szeret vagy senki nem gondolja, hogy különleges vagy? Esetleg a családtagjaid nem vigyáznak egymásra, nincsen köztük szoros kapcsolat vagy nem támogatják egymást?
  5. Gyakran érezted, hogy nélkülöznöd kell (nincs elég étel, piszkos ruhában jártál, nem véd meg senki)? Esetleg szüleid szer hatása alatt álltak (alkohol, drog), így nem tudtak gondoskodni rólad kellőképpen?
  6. Elvesztetted-e bármelyik vér szerinti szülődet bármilyen ok miatt (válás, haláleset)?
  7. Előfordult-e bármilyen gyakori bántalmazás (fizikai erőszak) a családtagjaid esetében (szülők, nagyszülők)?
  8. Volt-e a családba alkoholista vagy drogfogyasztó, akikkel közvetlen kapcsolatod is volt?
  9. Volt-e a családban depressziós, mentális zavarral küszködő vagy olyan személy, aki öngyilkosságot kísérelt meg?
  10. Volt-e a családban olyan, aki börtönben ült?

Ha erről a kutatásról többet szeretnél megtudni, a CDC ACE tanulmány oldalán részletesen le van írva minden.

Tanulj meg öngondoskodó lenni, hogy csökkentsd a kockázatot

Korábban az öngondoskodás fontosságáról már írtam egy cikket, azt itt olvashatod el:

forrás: https://www.npr.org/sections/health-shots/2015/03/02/387007941/take-the-ace-quiz-and-learn-what-it-does-and-doesnt-mean?t=1558612575579

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Hogyan értem el, hogy szófogadóak legyenek a gyerkőcök, harc nélkül?

Volt idő, mikor már előre féltem valamit is kérni a lányomtól. Már előre tudtam, hogy mi lesz a reakciója. Vagy meg sem hallja, vagy egyszerűen közli, hogy nem és kész. Ezzel szemben, ha én nem tettem meg valamit, ami neki fontos lett volna, akkor megkaptam a magamét. Olyanokat mondott, tett, amik miatt mélyen megbántottnak éreztem magam. Sokszor rossz anyának gondoltam magam, akit már a gyereke sem szeret, pedig még csak két éves volt. A kisfiunk akkoriban pár hónapos, hasfájós, éjjel nem alvós baba volt, amit sajnos úgy éltem meg, mint egy plusz nehezítő körülmény.

“Hogyan értem el, hogy szófogadóak legyenek a gyerkőcök, harc nélkül?” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Az együttműködő kommunikációról

együttműködő kommunikáció - érzések

Három szintű kapcsolat létezik

Amikor kisgyermekként éltük a világunkat, érzelmileg függtünk szüleinktől. Meghatározta a fejlődésünket, hogy ők mit közvetítettek felénk. Összeolvadunk a hozzánk közelálló emberekkel és érzelmileg függünk tőlük. Ezt a fajta kapcsolódást hívják kapcsolati függőségnek. Ez felnőtt korunkra is kihat, ha nem tanuljuk meg a módját, hogyan vagyunk képesek függetlenedni. Ha nem érezzünk, hogy egymagunk is teljes értékű emberek vagyunk, akkor a párkapcsolatunkban is hajlamosak vagyunk túlzottan érzelmileg társunktól függeni (társfüggőség).

Olvass tovább...
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 3. rész

Ebben a részben olyan szempontokat szeretnék megismertetni Veletek, amik segítségével elhagyhatóvá válik a kiabálás. Megnézzük, hogyan lehetünk úrrá a tehetetlen helyzeteken és remélem ez a cikk segítségetekre lesz abban, hogy megtaláljátok a saját megoldásotokat a kiabálás legyőzésére.

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 3. rész” bővebben

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 2. rész

Első cikkemben arra a kérdésre igyekeztem megadni a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy kiabálunk a gyerekeinkkel. Sok szülő igyekszik levetkőzni ezt a rossz szokását több kevesebb sikerrel, de miért is annyira nehéz ez? Arra a megállapításra jutottam – a magam életében legfőképpen -, hogy nincs meg a megfelelő tudás ahhoz, hogy a kritikus helyzeteket helyesen tudjuk kezelni. Tehetetlenségünk és elkeseredettségünk pedig elindítja bennünk a kiabálás automatizmusát, ami évek alatt ivódott belénk szép csendesen (kinek, honnan: szülői minta, párkapcsolat, munkahelyi élet, stb…).

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 2. rész” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 1. rész

Nagyon sokszor találkozom ezekkel a mondatokkal: “Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót!”, “Már lassan csak kiabálásból áll az életünk, mit tegyek?”, “Semmi nem használ és már a kiabálás sem!” . A pár éves kisgyerkőcöktől a kamaszokig, minden korosztály anyukája szájából hallottam már hasonlókat. Olyan érzés kerít a hatalmába ezek hallatán, mintha ez lenne az egyik legelterjedtebb eszközünk a gyermekneveléshez. De biztos, hogy használ, ha kiabálok a gyerekkel?

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 1. rész” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Milyen szülői mintával szolgálunk?

Hogyan alakul ki a családi életünk? Milyen szülői mintával szolgálunk?

Nagyon fontosnak gondolom, hogy belátást nyerjünk abba, hogyan alakulhatott ki az a családi helyzet, amiben éppen élünk. Milyen szülői mintával szolgálunk gyermekünknek? Milyen események, érzelmek, hitek, sztereotípiák alakíthatták olyanná, amilyen? Miért van az, hogy sokszor nem tudunk vele mit kezdeni? Vagy annyira tehetetlennek, tanácstalannak érezzük a helyzetünket? “Milyen szülői mintával szolgálunk?” bővebben

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Mit tegyünk, mikor már hiszti van?

Mit tegyünk, mikor már hiszti van? – Avagy hogyan éljük túl a hisztit? 🙂

Gyanútlan kezdet

Tegnap reggel elmentünk a boltba ketten a négy éves kislányommal, mert elfogyott a sajt otthon. Imádok vele boltba menni, mert mindig nagyon ügyesen segít összeszedni, amit venni szeretnénk és mindig tartja magát az egyezségünkhöz (egy valamit vehet magának), így nincs hiszti. Mikor kértem a sajtot a pultból, Pancsika sajtos husit kért. Kérdeztem Tőle, hogy biztosan ezt szeretné? “Igen.” Így kértünk sajtos párizsit. Pancsika nagyon szereti a husit 🙂 Gyanútlanul mentünk tovább a sorok között, mikor kicsikém kinézte magának a Dörmit. “Csak egyet kérek anya.” “Drágám, most vettük meg a sajtos párizsit Neked, és különben is, otthon is van Dörmi, hazamegyünk és kapsz egyet.”  Gyönyörűen, ahogy szokta, meg is értette. “Mit tegyünk, mikor már hiszti van?” bővebben

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is: