Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 3. rész

Ebben a részben olyan szempontokat szeretnék megismertetni Veletek, amik segítségével elhagyhatóvá válik a kiabálás. Megnézzük, hogyan lehetünk úrrá a tehetetlen helyzeteken és remélem ez a cikk segítségetekre lesz abban, hogy megtaláljátok a saját megoldásotokat a kiabálás legyőzésére.

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 3. rész” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 2. rész

Első cikkemben arra a kérdésre igyekeztem megadni a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy kiabálunk a gyerekeinkkel. Sok szülő igyekszik levetkőzni ezt a rossz szokását több kevesebb sikerrel, de miért is annyira nehéz ez? Arra a megállapításra jutottam – a magam életében legfőképpen -, hogy nincs meg a megfelelő tudás ahhoz, hogy a kritikus helyzeteket helyesen tudjuk kezelni. Tehetetlenségünk és elkeseredettségünk pedig elindítja bennünk a kiabálás automatizmusát, ami évek alatt ivódott belénk szép csendesen (kinek, honnan: szülői minta, párkapcsolat, munkahelyi élet, stb…).

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 2. rész” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 1. rész

Nagyon sokszor találkozom ezekkel a mondatokkal: “Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót!”, “Már lassan csak kiabálásból áll az életünk, mit tegyek?”, “Semmi nem használ és már a kiabálás sem!” . A pár éves kisgyerkőcöktől a kamaszokig, minden korosztály anyukája szájából hallottam már hasonlókat. Olyan érzés kerít a hatalmába ezek hallatán, mintha ez lenne az egyik legelterjedtebb eszközünk a gyermekneveléshez. De biztos, hogy használ, ha kiabálok a gyerekkel?

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 1. rész” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Milyen szülői mintával szolgálunk?

Hogyan alakul ki a családi életünk? Milyen szülői mintával szolgálunk?

Nagyon fontosnak gondolom, hogy belátást nyerjünk abba, hogyan alakulhatott ki az a családi helyzet, amiben éppen élünk. Milyen szülői mintával szolgálunk gyermekünknek? Milyen események, érzelmek, hitek, sztereotípiák alakíthatták olyanná, amilyen? Miért van az, hogy sokszor nem tudunk vele mit kezdeni? Vagy annyira tehetetlennek, tanácstalannak érezzük a helyzetünket? “Milyen szülői mintával szolgálunk?” bővebben

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is: