Az én-határok érvényesítése szülőként

Sokszor érezzük, hogy nem tudjuk érvényesíteni megfelelően szükségleteinket a gyermekeinkkel szemben és többször adjuk be a derekunkat, hogy az ő szükségleteik teljesüljenek, csak ne legyen megint veszekedés. Az, hogy “beadjuk a derekunk” már előjelez számunkra egy olyan helyzetet, hogy mi lemondunk ezzel valamiről, megalkuszunk, alárendelődünk saját gyermekünk akarata alá… egyre többször tesszük ezt, annál inkább kezdjük érezni, hogy kicsúszik a kezünkből az irányítás. Egy idő után pedig nem értjük, miért nem számít a szavunk a gyerkőccel szemben!? 

“Az én-határok érvényesítése szülőként” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Az együttműködő kommunikációról

együttműködő kommunikáció - érzések

Három szintű kapcsolat létezik

Amikor kisgyermekként éltük a világunkat, érzelmileg függtünk szüleinktől. Meghatározta a fejlődésünket, hogy ők mit közvetítettek felénk. Összeolvadunk a hozzánk közelálló emberekkel és érzelmileg függünk tőlük. Ezt a fajta kapcsolódást hívják kapcsolati függőségnek. Ez felnőtt korunkra is kihat, ha nem tanuljuk meg a módját, hogyan vagyunk képesek függetlenedni. Ha nem érezzünk, hogy egymagunk is teljes értékű emberek vagyunk, akkor a párkapcsolatunkban is hajlamosak vagyunk túlzottan érzelmileg társunktól függeni (társfüggőség).

Olvass tovább...
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 3. rész

Ebben a részben olyan szempontokat szeretnék megismertetni Veletek, amik segítségével elhagyhatóvá válik a kiabálás. Megnézzük, hogyan lehetünk úrrá a tehetetlen helyzeteken és remélem ez a cikk segítségetekre lesz abban, hogy megtaláljátok a saját megoldásotokat a kiabálás legyőzésére.

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 3. rész” bővebben

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 2. rész

Első cikkemben arra a kérdésre igyekeztem megadni a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy kiabálunk a gyerekeinkkel. Sok szülő igyekszik levetkőzni ezt a rossz szokását több kevesebb sikerrel, de miért is annyira nehéz ez? Arra a megállapításra jutottam – a magam életében legfőképpen -, hogy nincs meg a megfelelő tudás ahhoz, hogy a kritikus helyzeteket helyesen tudjuk kezelni. Tehetetlenségünk és elkeseredettségünk pedig elindítja bennünk a kiabálás automatizmusát, ami évek alatt ivódott belénk szép csendesen (kinek, honnan: szülői minta, párkapcsolat, munkahelyi élet, stb…).

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 2. rész” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 1. rész

Nagyon sokszor találkozom ezekkel a mondatokkal: “Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót!”, “Már lassan csak kiabálásból áll az életünk, mit tegyek?”, “Semmi nem használ és már a kiabálás sem!” . A pár éves kisgyerkőcöktől a kamaszokig, minden korosztály anyukája szájából hallottam már hasonlókat. Olyan érzés kerít a hatalmába ezek hallatán, mintha ez lenne az egyik legelterjedtebb eszközünk a gyermekneveléshez. De biztos, hogy használ, ha kiabálok a gyerekkel?

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 1. rész” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Jön a tesó! – Hogyan készítsük fel a gyereket a tesó jövetelére?

Mikor az első gyermekünket vártuk, ugye nem kerültünk ebbe a helyzetbe. Nem kellett azon gondolkozni, hogy mi mit tehetünk azért, hogy a gyerkőcünket már most, a baba várás ideje alatt fel tudjuk készíteni a kis tesó érkezésére. Mit tudunk tenni azért a gyermekünkért, aki a középső lesz, ha meg-jön a tesó. Sok családban felüti a fejét a középső gyerek szindróma, amit úgy vélem, hogy tudatos szülőként gyönyrűen lehet kezelni.

“Jön a tesó! – Hogyan készítsük fel a gyereket a tesó jövetelére?” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Babát várok! – Áldott állapot, de mi van a kulisszák mögött?

Babát várok

Nagy boldogsággal tudtuk meg november végén, hogy babát várok. Alig vártam, hogy kikürtölhessem mindenkinek. Nem is nagyon sikerült a családtagok, barátok és közeli ismerősök előtt titkolnom, mert a legtöbb illattól émelyegni kezdtem, minden percben el tudtam volna aludni és a közérzetem sem az igazi a mai napig sem. Most vagyok 12 hetes és ez a cikk már régóta érett bennem.

“Babát várok! – Áldott állapot, de mi van a kulisszák mögött?” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

A női természet rejtelmei – Miért van, hogy az egyik pillanatban minden happy, a másikban meg…

Kedves anyukák, biztosan éreztétek már Ti is a női hormonok “jótékony” hatásait magatokon. A nők hangulata, szokták mondani “változékony, mint az időjárás”. Az egyik pillanatban azt érezzük, hogy minden tuti, megy minden a maga útján. A gyerekekkel könnyedén bánunk, együttműködésre tudjuk sarkallni őket. Nem érezzük nehézségnek megnyugtatni őket vagy türelmesnek lenni velük.

“A női természet rejtelmei – Miért van, hogy az egyik pillanatban minden happy, a másikban meg…” bővebben
Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Milyen szülői mintával szolgálunk?

Hogyan alakul ki a családi életünk? Milyen szülői mintával szolgálunk?

Nagyon fontosnak gondolom, hogy belátást nyerjünk abba, hogyan alakulhatott ki az a családi helyzet, amiben éppen élünk. Milyen szülői mintával szolgálunk gyermekünknek? Milyen események, érzelmek, hitek, sztereotípiák alakíthatták olyanná, amilyen? Miért van az, hogy sokszor nem tudunk vele mit kezdeni? Vagy annyira tehetetlennek, tanácstalannak érezzük a helyzetünket? “Milyen szülői mintával szolgálunk?” bővebben

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Úton hazafelé, mikor megviccel a sors

Előzmények

A Szülő-terelgető csoportban és kedves levelezőimnek is elmeséltem már, hogy a november elsejei hosszú hétvégén édesapáméknál voltunk Ukrajnában látogatóban. A haza felé vezető úton a határon négy óra hosszát kellett várakoznunk, hogy átjussunk. Kreatívak voltunk, mert egy játékparkot varázsoltunk a gyerekekkel (Anna 4,5 éves, Andris 2,5) és jól szórakoztunk a kényszerhelyzetben.

De most jön a folytatás! “Úton hazafelé, mikor megviccel a sors” bővebben

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is: