Ártalmas Gyermekkori Élmények hatása az életünkre (TESZT)

Az Egyesült Államokban két kutató arra volt kíváncsi, hogy a gyermekkori traumák és a felnőttkori betegségek összefüggésben vannak-e. A 90-es évek második felében össze is állítottak egy kísérletet. Ebből született meg az ACE (Adverse Childhood Experience) tanulmány. A rövidítés jelentése Ártalmas Gyermekkori Élmények. A kísérlet négy éve alatt körülbelül 17.500 ember vett részt a kutatásokon. Megdöbbentő eredményeket mutattak ki:

A válaszadók 2/3-a 1-es, 40%-a 2-es, 20%-a pedig 3-as vagy az feletti pontot értek el. A 3 vagy az feletti eredményt elért emberek esetében az alkoholizmus valószínűsége hétszeres, a rákra kettő és félszeres, az öngyilkosságra való hajlam pedig tizenkétszeres, mint azoknál, akiknek az ACE pontszámuk 0. A 4 vagy az feletti pontszámot elért emberek élete akár 20 évvel is rövidebb lehet, mint a 0 pontot elérteké.

Ha szeretnéd, most Te is megnézheted az ACE pontszámaidat. Viszont azt tudnod kell, hogy ez egy iránymutatás, mert sok tényezőt nem vesz figyelembe. Például az étrendedet, a génjeidet, esetleges káros szenvedélyeid súlyosságát. Arról meg nem is szólva, hogy mennyire élsz tudatosan, mert az is nagyon sokban befolyásolja a gyermekkori traumák Rád vetett hatásait.

Íme a kérdőív magyarra lefordítva:

Minden kérdésre igen vagy nem a válasz. A pontszámodat az adja meg, hogy a 10 kérdésből hányra igen a válaszod. Minden igen egy pontot ér.

18 éves korod előtt…

  1. Valamelyik szülőd vagy veletek élő felnőtt gyakran káromló szavakkal illetett, sértegetett vagy megszégyenített? Esetleg úgy viselkedett, hogy attól féltél, fizikailag bántódásod eshet?
  2. Valamelyik szülőd vagy veletek élő felnött gyakran meglökött, megrántott, megpofozott, vagy valamit neked dobott? esetleg olyan erősen megütött, hogy az nyomot hagyott rajtad?
  3. Előfordult-e, hogy nálad minimum 5 évvel idősebb felnőtt szexuálisan megérintett, tapogatott vagy neked kellett őt így megérintened? Esetleg megpróbált szexuális kapcsolatot teremteni veled vagy meg is tette?
  4. Gyakran érezted, hogy a családban senki nem szeret vagy senki nem gondolja, hogy különleges vagy? Esetleg a családtagjaid nem vigyáznak egymásra, nincsen köztük szoros kapcsolat vagy nem támogatják egymást?
  5. Gyakran érezted, hogy nélkülöznöd kell (nincs elég étel, piszkos ruhában jártál, nem véd meg senki)? Esetleg szüleid szer hatása alatt álltak (alkohol, drog), így nem tudtak gondoskodni rólad kellőképpen?
  6. Elvesztetted-e bármelyik vér szerinti szülődet bármilyen ok miatt (válás, haláleset)?
  7. Előfordult-e bármilyen gyakori bántalmazás (fizikai erőszak) a családtagjaid esetében (szülők, nagyszülők)?
  8. Volt-e a családba alkoholista vagy drogfogyasztó, akikkel közvetlen kapcsolatod is volt?
  9. Volt-e a családban depressziós, mentális zavarral küszködő vagy olyan személy, aki öngyilkosságot kísérelt meg?
  10. Volt-e a családban olyan, aki börtönben ült?

Ha erről a kutatásról többet szeretnél megtudni, a CDC ACE tanulmány oldalán részletesen le van írva minden.

Tanulj meg öngondoskodó lenni, hogy csökkentsd a kockázatot

Korábban az öngondoskodás fontosságáról már írtam egy cikket, azt itt olvashatod el:

forrás: https://www.npr.org/sections/health-shots/2015/03/02/387007941/take-the-ace-quiz-and-learn-what-it-does-and-doesnt-mean?t=1558612575579

Hogyan értem el, hogy szófogadóak legyenek a gyerkőcök, harc nélkül?

Volt idő, mikor már előre féltem valamit is kérni a lányomtól. Már előre tudtam, hogy mi lesz a reakciója. Vagy meg sem hallja, vagy egyszerűen közli, hogy nem és kész. Ezzel szemben, ha én nem tettem meg valamit, ami neki fontos lett volna, akkor megkaptam a magamét. Olyanokat mondott, tett, amik miatt mélyen megbántottnak éreztem magam. Sokszor rossz anyának gondoltam magam, akit már a gyereke sem szeret, pedig még csak két éves volt. A kisfiunk akkoriban pár hónapos, hasfájós, éjjel nem alvós baba volt, amit sajnos úgy éltem meg, mint egy plusz nehezítő körülmény.

“Hogyan értem el, hogy szófogadóak legyenek a gyerkőcök, harc nélkül?” bővebben

Párkapcsolati kommunikációról nem csak párkapcsolatokhoz

Van egy nagyon kedves csoportom a Facebookon (Szülő-terelgető: ingyenes, zárt csoport, bármikor csatlakozhatsz Te is), ahol megemlítettem, hogy nemrég voltam egy Pál Feri előadáson, ami a párkapcsolati kommunikációról szólt. Azt is elmondtam, hogy mennyire jó volt és mennyire hasznosnak tartottam még úgy is, hogy a szülő-gyermek közti kommunikációt már régóta tanulmányozom és igyekszem a legtöbb hozzám fordulónak is átadni a tudásom, hogy ők is kamatoztathassák életükben a tanultakat. Ott páran jelezték, szívesen olvasnának róla, mit is hallottam ezen az előadáson.

“Párkapcsolati kommunikációról nem csak párkapcsolatokhoz” bővebben

Úr isten!!! Olyan lettem, amilyen nem akartam lenni!!!

Egész életemben azt vártam, hogy családom legyen. Volt idő, mikor esélyt sem láttam rá, de túl lendültem rajta és 2011-ben megismerkedtem gyermekeim apjával. 2014-ben meg is született kislányunk Anna. Megfogadtam, hogy neki teljesen más gyerekkora lesz, mint nekem volt. Mindent megteszek azért, hogy boldogabb élete legyen és érezze, hogy őt szeretjük a világon a legjobban.

“Úr isten!!! Olyan lettem, amilyen nem akartam lenni!!!” bővebben

Az én-határok érvényesítése szülőként

Sokszor érezzük, hogy nem tudjuk érvényesíteni megfelelően szükségleteinket a gyermekeinkkel szemben és többször adjuk be a derekunkat, hogy az ő szükségleteik teljesüljenek, csak ne legyen megint veszekedés. Az, hogy “beadjuk a derekunk” már előjelez számunkra egy olyan helyzetet, hogy mi lemondunk ezzel valamiről, megalkuszunk, alárendelődünk saját gyermekünk akarata alá… egyre többször tesszük ezt, annál inkább kezdjük érezni, hogy kicsúszik a kezünkből az irányítás. Egy idő után pedig nem értjük, miért nem számít a szavunk a gyerkőccel szemben!? 

“Az én-határok érvényesítése szülőként” bővebben

Az együttműködő kommunikációról

együttműködő kommunikáció - érzések

Három szintű kapcsolat létezik

Amikor kisgyermekként éltük a világunkat, érzelmileg függtünk szüleinktől. Meghatározta a fejlődésünket, hogy ők mit közvetítettek felénk. Összeolvadunk a hozzánk közelálló emberekkel és érzelmileg függünk tőlük. Ezt a fajta kapcsolódást hívják kapcsolati függőségnek. Ez felnőtt korunkra is kihat, ha nem tanuljuk meg a módját, hogyan vagyunk képesek függetlenedni. Ha nem érezzünk, hogy egymagunk is teljes értékű emberek vagyunk, akkor a párkapcsolatunkban is hajlamosak vagyunk túlzottan érzelmileg társunktól függeni (társfüggőség).

Olvass tovább...

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 2. rész

Első cikkemben arra a kérdésre igyekeztem megadni a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy kiabálunk a gyerekeinkkel. Sok szülő igyekszik levetkőzni ezt a rossz szokását több kevesebb sikerrel, de miért is annyira nehéz ez? Arra a megállapításra jutottam – a magam életében legfőképpen -, hogy nincs meg a megfelelő tudás ahhoz, hogy a kritikus helyzeteket helyesen tudjuk kezelni. Tehetetlenségünk és elkeseredettségünk pedig elindítja bennünk a kiabálás automatizmusát, ami évek alatt ivódott belénk szép csendesen (kinek, honnan: szülői minta, párkapcsolat, munkahelyi élet, stb…).

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 2. rész” bővebben

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 1. rész

Nagyon sokszor találkozom ezekkel a mondatokkal: “Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót!”, “Már lassan csak kiabálásból áll az életünk, mit tegyek?”, “Semmi nem használ és már a kiabálás sem!” . A pár éves kisgyerkőcöktől a kamaszokig, minden korosztály anyukája szájából hallottam már hasonlókat. Olyan érzés kerít a hatalmába ezek hallatán, mintha ez lenne az egyik legelterjedtebb eszközünk a gyermekneveléshez. De biztos, hogy használ, ha kiabálok a gyerekkel?

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 1. rész” bővebben

Jön a tesó! – Hogyan készítsük fel a gyereket a tesó jövetelére?

Mikor az első gyermekünket vártuk, ugye nem kerültünk ebbe a helyzetbe. Nem kellett azon gondolkozni, hogy mi mit tehetünk azért, hogy a gyerkőcünket már most, a baba várás ideje alatt fel tudjuk készíteni a kis tesó érkezésére. Mit tudunk tenni azért a gyermekünkért, aki a középső lesz, ha meg-jön a tesó. Sok családban felüti a fejét a középső gyerek szindróma, amit úgy vélem, hogy tudatos szülőként gyönyrűen lehet kezelni.

“Jön a tesó! – Hogyan készítsük fel a gyereket a tesó jövetelére?” bővebben