Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 2. rész

Első cikkemben arra a kérdésre igyekeztem megadni a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy kiabálunk a gyerekeinkkel. Sok szülő igyekszik levetkőzni ezt a rossz szokását több kevesebb sikerrel, de miért is annyira nehéz ez? Arra a megállapításra jutottam – a magam életében legfőképpen -, hogy nincs meg a megfelelő tudás ahhoz, hogy a kritikus helyzeteket helyesen tudjuk kezelni. Tehetetlenségünk és elkeseredettségünk pedig elindítja bennünk a kiabálás automatizmusát, ami évek alatt ivódott belénk szép csendesen (kinek, honnan: szülői minta, párkapcsolat, munkahelyi élet, stb…).

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 2. rész” bővebben

Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 1. rész

Nagyon sokszor találkozom ezekkel a mondatokkal: “Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót!”, “Már lassan csak kiabálásból áll az életünk, mit tegyek?”, “Semmi nem használ és már a kiabálás sem!” . A pár éves kisgyerkőcöktől a kamaszokig, minden korosztály anyukája szájából hallottam már hasonlókat. Olyan érzés kerít a hatalmába ezek hallatán, mintha ez lenne az egyik legelterjedtebb eszközünk a gyermekneveléshez. De biztos, hogy használ, ha kiabálok a gyerekkel?

“Hiába kiabálok a gyerekkel, nem fogad szót! – 1. rész” bővebben

Jön a tesó! – Hogyan készítsük fel a gyereket a tesó jövetelére?

Mikor az első gyermekünket vártuk, ugye nem kerültünk ebbe a helyzetbe. Nem kellett azon gondolkozni, hogy mi mit tehetünk azért, hogy a gyerkőcünket már most, a baba várás ideje alatt fel tudjuk készíteni a kis tesó érkezésére. Mit tudunk tenni azért a gyermekünkért, aki a középső lesz, ha meg-jön a tesó. Sok családban felüti a fejét a középső gyerek szindróma, amit úgy vélem, hogy tudatos szülőként gyönyrűen lehet kezelni.

“Jön a tesó! – Hogyan készítsük fel a gyereket a tesó jövetelére?” bővebben

Babát várok! – Áldott állapot, de mi van a kulisszák mögött?

Babát várok

Nagy boldogsággal tudtuk meg november végén, hogy babát várok. Alig vártam, hogy kikürtölhessem mindenkinek. Nem is nagyon sikerült a családtagok, barátok és közeli ismerősök előtt titkolnom, mert a legtöbb illattól émelyegni kezdtem, minden percben el tudtam volna aludni és a közérzetem sem az igazi a mai napig sem. Most vagyok 12 hetes és ez a cikk már régóta érett bennem.

“Babát várok! – Áldott állapot, de mi van a kulisszák mögött?” bővebben

A női természet rejtelmei – Miért van, hogy az egyik pillanatban minden happy, a másikban meg…

Kedves anyukák, biztosan éreztétek már Ti is a női hormonok “jótékony” hatásait magatokon. A nők hangulata, szokták mondani “változékony, mint az időjárás”. Az egyik pillanatban azt érezzük, hogy minden tuti, megy minden a maga útján. A gyerekekkel könnyedén bánunk, együttműködésre tudjuk sarkallni őket. Nem érezzük nehézségnek megnyugtatni őket vagy türelmesnek lenni velük.

“A női természet rejtelmei – Miért van, hogy az egyik pillanatban minden happy, a másikban meg…” bővebben

Elképesztő mennyire fontos az öngondoskodás a gyermeknevelésben!

Öngondoskodás gyermekünk szemszögéből

Kíváncsi vagy rá, miért fontos a gyermekünk szemszögéből, az öngondoskodás?

Camille Adair öngondoskodás fázisai modellje alapján tesztelheted mennyire vagy képes magadról és így persze saját életedről is gondoskodni. Mennyire vagy képes vállalni a felelősséget magadért és tetteidért. “Elképesztő mennyire fontos az öngondoskodás a gyermeknevelésben!” bővebben

Milyen szülői mintával szolgálunk?

Hogyan alakul ki a családi életünk? Milyen szülői mintával szolgálunk?

Nagyon fontosnak gondolom, hogy belátást nyerjünk abba, hogyan alakulhatott ki az a családi helyzet, amiben éppen élünk. Milyen szülői mintával szolgálunk gyermekünknek? Milyen események, érzelmek, hitek, sztereotípiák alakíthatták olyanná, amilyen? Miért van az, hogy sokszor nem tudunk vele mit kezdeni? Vagy annyira tehetetlennek, tanácstalannak érezzük a helyzetünket? “Milyen szülői mintával szolgálunk?” bővebben

Úton hazafelé, mikor megviccel a sors

Előzmények

A Szülő-terelgető csoportban és kedves levelezőimnek is elmeséltem már, hogy a november elsejei hosszú hétvégén édesapáméknál voltunk Ukrajnában látogatóban. A haza felé vezető úton a határon négy óra hosszát kellett várakoznunk, hogy átjussunk. Kreatívak voltunk, mert egy játékparkot varázsoltunk a gyerekekkel (Anna 4,5 éves, Andris 2,5) és jól szórakoztunk a kényszerhelyzetben.

De most jön a folytatás! “Úton hazafelé, mikor megviccel a sors” bővebben