Hogyan értem el, hogy szófogadóak legyenek a gyerkőcök, harc nélkül?

Volt idő, mikor már előre féltem valamit is kérni a lányomtól. Már előre tudtam, hogy mi lesz a reakciója. Vagy meg sem hallja, vagy egyszerűen közli, hogy nem és kész. Ezzel szemben, ha én nem tettem meg valamit, ami neki fontos lett volna, akkor megkaptam a magamét. Olyanokat mondott, tett, amik miatt mélyen megbántottnak éreztem magam. Sokszor rossz anyának gondoltam magam, akit már a gyereke sem szeret, pedig még csak két éves volt. A kisfiunk akkoriban pár hónapos, hasfájós, éjjel nem alvós baba volt, amit sajnos úgy éltem meg, mint egy plusz nehezítő körülmény.

Próbálkozások

Igyekeztem rendbe hozni a dolgokat, úgyhogy új stratégiát választottam. Sokszor hallottam másoktól, hogy: Az anyák feláldozzák magukat a családjukért, ez így van rendjén. Elgondolkoztam rajta, hogy ez lehet, tényleg így van? Így elkezdtem inkább mindent megtenni és semmit elvárni, csak hogy nyugi legyen. De így sem volt sokáig nyugi. Egyre több követelőzés volt a kétéves kislányom irányából és egyre inkább úgy éreztem, hogy érzelmi zsarolással akar kicsikarni belőlem még többet és még többet. Teljesen padlón voltam. Nagyon kimerültem és úgy éreztem, semmi eszközöm nincs, hogy normálisan tudjam nevelni a gyermekeimet.

De másnak miért megy? Nekem meg miért nem? Ez sokat foglalkoztatott, mert a környezetemben van több három gyerekes anyuka is, akiknek a gyermekei jól neveltek, kedvesek és sugárzott a családról a harmónia… Elhatároztam, hogy ha meg lehet ezt is tanulni, akkor megtanulom! Több gyermeknevelési könyvet is olvastam és a sok sok infóból sok sok hónap alatt alakítottam ki, ami nekünk beválni látszott.

Nálam az alapok

Az első, amit nagyon nagyon megtanultam, hogy a gyerekek alapvető érzelmi szükségleteire (minőségi idő, figyelem, felelősség adás, bizalom, stb…) ugyanolyan nagy hangsúlyt kell fektetni, mint a testi szükségletekre (evés, ivás, alvás, stb…). Így a legelső lépésem az volt, hogy bevezettem a következőket:

  • minden nap legalább negyed órát, húsz percet csak az Annára figyelek, játszok vele, azt csináljuk, amit ő szeretne és TELJESEN CSAK RÁ FIGYELEK és ugyanezt Andriskával is külön megteszem
  • elhatároztam, hogy önállóságot is adok nekik. Amit egyedül szeretnének megcsinálni, hagyom bármi történjék. Persze figyelek rájuk. Ha mondjuk késsel szeretnének vágni, azt is megengedjük, de annak egy szabálya van, hogy csakis velünk együtt vághat – sokkal szófogadóbbak lettek és az életveszélyes, tilos dolgokhoz mindig hívnak minket
  • nagyon nehéz volt, de sikerült bevezetnem azt is, hogy nem tiltok, hanem átkeretezek. A nem szabad és a nem szókat, amennyire tudom, kerülöm és igyekszek elmondani inkább, hogy mit igen. Mire is gondolok itt? Andriska elég eleven. Például, mikor elkezdett a bútorokra mászni, akkor a legtöbb alkalommal elmondtam neki, hogy nagyon örülök neki, hogy ennyire szeret mászni, de a bútorok eldőlhetnek, mi lenne, ha inkább a kanapén mászna vagy kinn a mászókán. Jó sok próbálkozás után, de megértette és azóta például nem mászik tilos helyekre.

Szép lassan elkezdtem rájönni, hogy a határozottság és a következetesség nem egyenlő a szigorral, de nagyon nagyon fontos a gyermeknevelés szempontjából. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de nekem ez is újdonságnak tűnt. Azt gondoltam korábban, hogy ha határozott vagyok, akkor az azt jelenti, hogy szigorú is vagy mérges, de rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem így van.

Kedves határozottság

Kevés szabályt állítottunk fel, de azt határozottan és következetesen tartjuk. Ilyen például, hogy az esti rutin során elengedhetetlen a fürdés, vacsora, fogmosás és nyolckor fekvés. Mostanában vezettük be, hogy jön a harmadik tesó, hogy mindenki a saját ágyában alszik, esti mese kettő van, az egyiket a Pancsi, a másikat a Bandi választhatja ki.

Egy másik nagyon fontos szabály, ami szerintem nálunk elengedhetetlen és a szülőkre is ugyanúgy érvényes, mint a gyerekekre. Mindenki törekedjen arra, hogy úgy beszéljen a másikkal, ahogy szeretné, hogy vele beszéljenek. Ennek a szabálynak a megfogalmazásában is sok változtatás volt, mert az első szabály így hangzott: “Nem kiabálunk a másikkal.” És ebből alakult ki hosszabb idő alatt a mostani szabály. A szabályok alakíthatóak és akkor jók, ha mindenkinek megfelel és mindenki be is szeretné tartani őket. Ehhez viszont sok beszélgetésre és érdeklődésre van szükség, hogy kiderítsük, kinek mi a fontos.

Szabálysértés esetén…

Amikor valamelyik szabályt megsérti valaki, akkor kedvesen, de határozottan szólok. Erre írok egy konkrét esetet, mert általánosságban ezt nehéz leírni, hogyan is zajlik egy ilyen beszélgetés nálunk. Például van egy olyan szabályunk, hogy estére minden játék legyen a helyén és aki elővette és játszott vele, ő is rakja el vagy legalább segítsen a tesónak benne. Andriska szívem most májusban lesz három és nagyon nem szeret pakolni. Az elején sokszor volt, hogy a pakolásnál ő eljátszott egy játékkal, míg Anna elpakolt mindent. Megkértem Pancsit, hogy igyekezzen bevonni a tesót is a pakolásba, de persze ehhez az elején szülői segítségre volt szüksége – meg néha még most is :D.

Korábban a pakolást úgy szerette meg Pancsika, hogy játékot csináltunk belőle. Nagy ikeás tárolódobozokban vannak a játékaik, tehát annyi a feladatuk, hogy mindenhonnan oda beledobni az összes játékot. Ekkor Andris is benne volt többször a buliba, mikor ki dobja be gyorsabban, hangosabban, előbb a játékokat játékot játszottuk, de gyorsan megunta a kisfiam. Anna azóta is szeret pakolni és már játékosság se kell hozzá, egyszerűen imádja, mikor minden játék a helyén és dicsekszik vele, hogy milyen szép rendet tett.

Fontos a rend…

Andriska lustaságát kellett legyőzni. Megkértem Pancsit, hogy csak azt pakolja össze, amit ő rámolt szét, mert Andrisnak is meg kell tanulnia pakolni. Megkértem Andrist, hogy pakolja össze a Mega Bloks kockákat. Meg sem hallotta. Ilyenkor odamegyek hozzá, megérintem kedvesen és megkérem újra: “Drágám, légyszíves pakold össze a kockákat, mert mindjárt megyünk fürödni.” A válasz általában: “Nem pakolok.”. Beleültetem az ölembe és elmondom neki: “Nagyon szeretlek drágám és szeretném, ha megtanulnád összepakolni a játékaidat, hogy szép rendben hagyjuk itt éjszakára a szobát.” “Nem.” és elmegy játszani. Utána megyek, “Drágám gyere csak?” Megfogom a kezét és visszavezetem szépen a helyszínre. “Kezdj el ügyesen pakolni és ha azt látom, hogy szépen pakolsz, segítek is egy kicsit. Azt a kockát, dobd be abba a dobozba.” és rámutatom neki az ujjammal mit hova szeretném, hogy bedobjon.


Photo by Kelly Sikkema on Unsplash

Apró lépésekben jön a siker…

Korábban ezt volt, hogy hússzor kellett eljátszani türelmesen, mire egyáltalán nekiállt, de mostanában már sokszor ellenkezés nélkül szépen pakol. A lényeg a türelem és hogy érezze, ez egy szabály, amit be kell tartani. Kiabálással, büntetéssel nem sokra jutunk a gyerekekkel. A büntetéstől való félelem miatt megcsinálhatnak dolgokat, de akkor nem azért teszik, mert tudják, hogy ennek így kell lennie. Egyszerűen félnek attól, ami akkor lesz, ha nem teszik meg. Őszintén rettegésben ki szeret élni? Ez volt az egyik, amit én nem szerettem volna alkalmazni a gyermekeimmel szemben, mert tudom milyen…

Következetesség

A következetesség sok szakirodalomban is valahogy úgy van megfogalmazva, hogy amit egyszer nem engedünk, azt következetesen ne is engedjük meg. Vagy ha valamit megengedünk, akkor azt mindig meg kell engedni. Sokszor érzem azt egy egy ilyen könyv olvasása során, hogy vagy fekete vagy fehér. Ha egyszer eltérsz tőle, vége a tekintélyednek. Szerintem ez badarság és az életünkön is látom, hogy tényleg az…

A következetesség nem azt jelenti, hogy nem lehet eltérni néha a szabályoktól. Viszont azt minden részvevőnek tudnia kell, hogy kivételes alkalom és miért történt az eltérés. A pakolásnál is van olyan, hogy feszített a tempó a nap folyamán, hulla mindenki, mire hazaérünk. Játszanak egy kicsit, de szorít az idő, hogy mindenki időben ágyba kerüljön. Ez általában vasárnap fontos, mert hétfőn korán kell már kelni. Ilyenkor mérlegelés van. Hogy mindenkinek jó legyen, megbeszéljük, mit hogyan csináljunk most másképp.

Mikor eltérünk a megszokottól…

Példa egy ilyen forgatókönyvre: A gyerekeknek nincs kedvük pakolni. Nekem semmi kedvem meleg vacsit készíteni. Apa is inkább lefeküdne legszívesebben egy meccs elé… Ekkor már hazafelé megbeszéljük, hogy rendelünk pizzát – ez mindenkinek szokott tetszeni. Meg is rendeljük még útközben. Hazaérünk, apa például gyorsan lezuhanyzik. Addig a gyerekek játszanak. De sokszor inkább csak leülnek és néznek egy mesét. Nálunk nem tilos a TV annak ellenére, hogy én nem vagyok egy nagy TV néző. Utána mennek fürcsizni a gyerkőcök, addig megjön a pizza. Ilyenkor szokott ellenkezés lenni a fürcsi miatt. Viszont a “rovar napnak” (fürcsi mentes napot hívjuk így) is meg vannak a feltételei 🙂

A kérdések hatalma…

Van, hogy a játékok ilyenkor elöl maradnak, de a gyerekek is tudják, hogy ma nem baj. Elmondtuk nekik a kocsiban, hogy vannak ilyen napok, nincs ezzel gond, de nem ez az átlag. Elmondtuk azt is, hogy mivel ma egész nap fárasztó programok voltak, mindenki fáradt. Így legyünk türelmesebbek is egymással és igyekezzünk mielőbb ágyba bújni, hogy holnap frissek legyenek reggel. Sőt ezeket kérdésekkel is alá szoktam támasztani. Elfáradtatok? Szeretnétek, ha ma nem lenne…? Örülnétek, ha gyorsabban lenne vacsi? Mit szólnátok, ha ma nem főznék, hanem…? Stb… Szeretik, ha ki van kérve a véleményük és mi keretet tudunk a kérdéseinkkel biztosítani nekik, hogy bizonyos dolgokban dönthessenek is. Imádják!!!

“Szeretnétek egy kicsit játszani, míg apa fürdik vagy inkább néztek egy mesét? Mire vége a mesének, megjön a pizza és már ehetünk is! Mit szóltok? Tök jó lesz, igaz?” Egyébként ilyen napokon sokszor elő sem kerülnek a játékok este, így nem is nagyok kell mit ott hagyni :). A lényeg: Vannak nekünk is olyan napok, mikor például nincs kedvünk főzni. Olyan fáradtak vagyunk, hogy eltoljuk a hajmosást. Nem mosogatunk el este, stb… ez a gyerekek esetében is lehet így. Látják, hogy mi is tehetünk kivételeket, így jogosan gondolják, hogy néha nekik is jár. Ezt is meg kell adni a számunkra és ettől még következetesek maradunk. Csak tudja a gyerkőc is, hogy ez kivételes alkalom!

Összegzés

Ahhoz, hogy megnyerjük az együttműködésüket, érdemes teret adnunk nekik. Ha az alap érzelmi szükségleteik ki vannak elégítve a gyerkőcöknek, sokkal gördülékenyebb az együttműködés is. Ezek mellett, ha határozottan kiállunk az mellett, amit szeretnénk. Viszont rugalmasak vagyunk a megvalósítás menetét tekintve, a gyerkőc is simulékonyabb lesz. Jól megfogalmazott kérdésekkel, amik a megoldás közös megteremtésére irányulnak, keretben tarthatjuk a gyerkőc akaratát. Mégis meg lesz az az érzése, hogy ebbe neki is volt beleszólása.

Persze, ehhez nekünk be kell látnunk dolgokat, fejlesztenünk kell magunkat, mert mi is csak azt tudjuk nyújtani Nekik, amit “tanultunk”, amiben éltünk, amit láttunk. Sok esetben az életünk során más következtetésre jutottunk, mint szüleink, viszont rugalmasnak kell lennünk ezekkel szemben is.

Fontos tudni többek között például, hogy a gyerek nem azért ellenkezik velünk, mert nekünk akar rosszat! Azért teszi, mert azt gondolja, hogy úgy érheti el azt, ami neki jó! Fontos tudni azt is, hogy sokszor a gyerekek azzal sincsenek tisztába, hogy nekik mi a jó, csak azt tudják, ami épp van, az nem jó. Adjunk esélyt magunknak, hogy megismerjük gyermekünket, kérdezzük meg, beszéljünk vele! Ne gondoljuk, hogy mi tudjuk, hogy Neki mi a jó, mert az esetek 90%-ban kiderül, hogy rosszul gondoljuk!

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük