Párkapcsolati kommunikációról nem csak párkapcsolatokhoz

Van egy nagyon kedves csoportom a Facebookon (Szülő-terelgető: ingyenes, zárt csoport, bármikor csatlakozhatsz Te is), ahol megemlítettem, hogy nemrég voltam egy Pál Feri előadáson, ami a párkapcsolati kommunikációról szólt. Azt is elmondtam, hogy mennyire jó volt és mennyire hasznosnak tartottam még úgy is, hogy a szülő-gyermek közti kommunikációt már régóta tanulmányozom és igyekszem a legtöbb hozzám fordulónak is átadni a tudásom, hogy ők is kamatoztathassák életükben a tanultakat. Ott páran jelezték, szívesen olvasnának róla, mit is hallottam ezen az előadáson.

Természetesen – ahogy ezt Pál Feri Atya is jelezte az elején – csak azt tudom elmondani, amit én hallottam az előadásából, mert mindenki a saját “szemüvegén” keresztül értelmezi az információkat, amiket lát, hall, átél. Ez pedig így van rendjén. Ha nem szóról szóra (objektív megfigyelésként) írom le a hallottakat, akkor már szubjektív értelmezésemben adom vissza annak tartalmát. Azaz az én élettapasztalataim, következtetéseim, elveim szerint értelmezve tudom csak elmondani a hallottakat.

Ezt csak azért írtam le ennyire részletesen, mert fontos szerepet töltött be ez a gondolat az előadás folyamán is.

Mielőtt belekezdenék, hogy én milyen ismereteket szűrtem le, számomra mit adott ez az előadás, mindenképpen szeretnélek arra sarkallni téged, hogy ha teheted, van rá lehetőséged, menj el és élőben hallgasd meg az Atyát! Megnyerő természete, hatalmas tudása és lehengerlő stílusa a szívedbe lopja magát és mondandóját is! 💗

A kommunikáció három szintje

Feri Atya négy széket hívott segítségül az előadása folyamán, ezekkel igyekezett reprezentálni mondanivalójának lényegét. Ami nagyon szimpatikus volt benne, hogy mindent megtett azért, hogy érdekessé tegye a mondandóját, minél több megmaradjon bennünk. A kommunikációnkat több modellel is le lehet írni, el lehet mondani, ő a következő modellt használta, ami megint csak egy újabb szemszögből világította meg számomra két ember kommunikációs kapcsolatát.

A kommunikációnknak három szintje van ezen modell szerint:

  • informális szint
  • érzelmi szint
  • kapcsolati szint (el, ellene, felé)

Informális szint

Az informális szinten csak és kizárólag információt kérünk és osztunk meg egymással. Például: Hány óra van? 11:20. Erre Feri Atya külön nem tért ki, de olvasatom szerint ez az a szint, amit például az Együttműködő Kommunikációban az objektív leírással jellemeznék. Ami azt jelenti, hogy párunk mondanivalóját kizárólagosan értelmezés nélkül vagyunk képesek befogadni. Értelmezés, továbbgondolás nélkül azt halljuk meg, amit a másik mondd nekünk érzelmi töltöttség nélkül. Azaz a hallottak nem váltanak ki belőlünk erőteljesebb érzelmi reakciót.

Ide tartozik az az eset is, amikor mi szeretnénk kizárólag informális üzeneteket küldeni a másik felé. Úgy mondunk információkat, hogy annak nincs kimondottan érzelmi töltöttsége, nincs hátsó szándékunk mögötte. Ehhez persze a beszélgetésünk környezete is fontos. Feri Atya ezt nagyon jó humorral fűszerezve mutatta be nekünk.

Mikor van egy házaspár, ahol a férj megígérte a feleségének, hogy este kilencre hazaér, de már 11 és még a férj sehol. Egyszer csak betoppan. Ha ilyenkor kérdezi meg a feleség, hogy “Hány óra van?”, ennek már bizonyára VAN ÉRZELMI TÖLTÖTTSÉGE IS!

Érzelmi szint

Mi emberek érzelmeket is képesek vagyunk kommunikálni a mondandónkkal egy időben és ezekre az érzelmekre választ is várunk. Feri Atya elmondása szerint a legtöbbször a következő alapérzelmeket szoktuk kommunikálni – legtöbbször az informális tartalommal együtt – és ehhez a hangsúlyunkat és a testünk beszédét is használjuk a nyomatékosítás érdekében:

  • szomorúság
  • harag
  • öröm
  • félelem

Az alapérzelmekhez több modell hozzáveszi az undor és a meglepődöttség érzéseket is. Paul Ekman szerint ha ez a hat alapérzelem egyike megjelenik az arcunk mimikájában, egy másik ember képes felismerni ezt különösebb gyakorlás nélkül is. Genetikailag belénk van kódolva. Szóval, térjünk vissza Feri Atya példájához, ott az asszonyka négy féle érzelmi töltettel képes megkérdezni férjétől, hogy hány óra van. Egyik esetben sem az a fontos neki, hogy megtudja, mennyi az idő, hanem hogy a férjével közölje érzelmeit (pl.: dühös vagyok, mert késtél; féltettelek, mert nem szóltál ide; örülök, hogy annak ellenére, hogy késtél, rendben vagy, nem történt baleset, minden ok; szomorú vagyok, mert ez az ezredik, hogy ezt megcsináltad velem), valamint el is várja, hogy ezekre az érzelmekre érzelmi választ is kapjon.

Kapcsolati szint

Ez a szint a párbeszédben az, ami meghatározza, hogy merre halad a kapcsolata két embernek. Az Atya szerint 97% pontossággal meg lehet állapítani egy párkapcsolati beszélgetést hallgatva, hogy az a pár el fog-e válni vagy sem. A kapcsolati szinten három féle kommunikációs forma van, amiből kettő az elválás jeleit hordozza magában. Ezek az “el” és az “ellene” néven ismertek a bemutatott modellben. Az én tanulmányaim során “krokodil stratégia”-ként neveztük ezt a fajta hozzáállást egy egy konfliktus esetén. Másképpen “támadj vagy menekülj”. Ez egy ősi stratégia, ami őseink esetében sokszor a túlélést jelentette, ezért nehéz sokszor másképpen cselekednünk.

Vannak a társadalmunkban olyan közmondások is, amelyek ezt a stratégiát sugallják. Például: legjobb védekezés a támadás; szégyen a futás, de hasznos; hagyd magad, előbb szabadulsz; stb…

Az, amelyik egy kapcsolatban a kölcsönösséget, az egymásra figyelést támogatja, a “felé” névre hallgat. Amikor képesek vagyunk a saját sértettségünk, bántalmunk, fájdalmunk mellett vagy helyett a másik felé érdeklődéssel fordulni. Ennek a hiányát sokszor tapasztalom szülő-gyerek kapcsolatoknál is egyébként, mert például amikor a gyerkőc minket tesz felelőssé valamiért ami vele történt, sokszor ösztönből képesek vagyunk személyes sértésként megélni ezt és “el” ( Pl.: Hagyj engem békén, azt hiszed, mindenről én tehetek?) vagy “ellene” (Pl.: “Mit képzelsz te magadról? Engem okolsz a saját hibáidért?”) kapcsolati üzenettel válaszolni neki. Ezek helyett, ha a “felé” üzenettel lennénk képesek a gyerkőc felé fordulni, kapcsolatot tudnánk vele teremteni (Pl.: Hallom kétségbe vagy esve! Mi történt, hogy így kiborultál?).

Miért nehéz a másik felé fordulni?

Feri Atya az előadása vége felé kitért pár szóban erre is. Ebben is alátámasztotta szemléletemet a gyermekekkel való kapcsolatteremtésünk minőségének fontosságával kapcsolatban. Amikor egy konfliktus helyzet alakul ki egy párkapcsolatban és érzelmi túlfűtöttségünkben gondolkodás nélkül szórjuk az “el” vagy “ellene” üzeneteket, akkor gyermeki énünk szükségleteinek adunk nyomatékosan hangot.

Mit is jelenthet ez? Például, ha egy felnőtt nő, aki gyerekkorában azt élte meg, hogy csak akkor nem veszekedtek vele, ha mindent úgy tett, ahogy elvárták tőle és felnőttként kiáll végre a saját érdekei, szükségletei mellett, az az ő személyiségfejlődését nézve előrelépésnek számít. Viszont amennyiben ezt csak támadólag képes kommunikálni párja felé, akkor a párkapcsolatát nézve nem feltétlenül lesz szerencsés a kimenetele.

Ugyanígy egy felnőtt férfi például, aki gyerekkorában azon volt, hogy elnyerje, hogy az apja büszke legyen végre rá. De bármit tett, bármennyire igyekezett, dicséretet nem kapott, felnőttként haszontalannak érezheti magát és ha a felesége netán szépen kéri is valamire, már támadásnak veheti és visszatámad vagy hárít. Itt egy nagyon fontos törvényszerűség is eszembe jutott, amit az Atya még az előadás elején kijelentett és nagyon, de nagyon mély igazság van benne:

“A kommunikáció tartalmát a befogadó fél határozza meg!”

Pál Feri Atya

Lényegében…

Tehát bátran merem ismét leírni, hogy a berögzült viselkedéseink az indulatok hevében legtöbb esetben ellenünk dolgoznak, annak ellenére, hogy mi azt szeretnénk, hogy mi jobban érvényesíthessük magunkat vagy egyszerűen csak szerethetőnek érezzük magunkat a kapcsolatunkban. Akaratlanul is magunk ellen dolgozunk és ha ezt nem vesszük észre időben és nem teszünk tudatosan ellene, akár párkapcsolatról párkapcsolatra vándorolva sem leszünk boldogok!

Legfőképpen ennek az előadásnak is az én olvasatomban az volt a legfontosabb üzenete, hogy mi magunk igyekezzünk megváltoztatni a kommunikációnkat a párunk felé, ha azt szeretnénk, hogy igazi kapcsolat alakulhasson ki közöttünk! Emlékszel? Ahogy erre ösztönzök minden szülőt is, hogy megváltoztathassa kapcsolatát a gyermekeivel…

Természetesen az előadáson arról is szó esett, hogy mi a különbség a férfi és a női igények és viselkedési minták között, de erre most ebben a cikkben nem térek ki, majd esetleg egy másik alkalommal, ha igény lesz rá 🙂 Ezt a különbözőséget fontosnak tartom megismerni már a gyermekek esetében is, mert nagyon sok olyan gyermeki viselkedést vagyunk képesek elfogadni ennek a tudásnak a birtokában, amit eddig megmagyarázhatatlannak tartottunk.

A Pozitív Szemlélet Alappillérei a Gyermeknevelésben 10 részes online tanfolyamom első két leckéje is erről szól! Ha szeretnéd megtanulni, itt jelentkezhetsz rá, de SIESS, mert április 9 után sajnos nem lesz elérhető legalább kilenc hónapig. Az oka: babaprojekt indul nálunk 🙂

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük