Az én történetem

Az én történetem

Volt az életemben egy olyan szakasz, amikor mindent megtettem azért, hogy semmi ne törjön le, mert előtte számos olyan esemény történt, ami megviselt érzelmileg. Olyan döntések sorát kellett meghozzam ami az érzelmeim ellen irányult, mert tudtam, hogy hosszú távon azok a döntések lesznek a megfelelők. Most nyolc év távlatában úgy érzem, nagyon jól tettem. Viszont megviselt. Más lehetőséget nem láttam arra, hogy ne maradjak a mély ponton, csak azt, hogy mindig eltereljem a figyelmemet a rossz gondolatokról és olyan programokat találjak ki magamnak, amiben jól érzem magam.  Ez annyira sikerült, hogy egy idő után – barátaim szavaival élve – sugároztam a boldogságtól.

Akkor még úgy gondoltam, hogy ha valamin változtatok, az örökre úgy marad. Elég egyszer elérni, valamit és az onnantól állandóvá válik. De most már tudom, egyetlen dolog van a világon, ami állandó és az a változás. Jól éreztem magam a bőrömbe, élveztem az életet és be is vonzottam a hozzám illő párt. Akkor ismerkedtem meg a férjemmel. Nagyon szuper volt minden és pár év után úgy döntöttünk, hogy gyermeket vállalunk. Az első picurka sajnos 10 hetes magzat korában angyalka lett. Együtt dolgoztuk fel a veszteséget, nehéz időszak volt. Két évre rá nagy boldogságunkra megszületett kislányunk, Anna. Majd 21 hónappal később kisfiúnk Andriska. Andriska sajnos koraszülött volt és az első héten kritikus volt az állapota. Már akkor látszott, hogy nagy életösztönnel áldotta meg a világmindenség, mert egy jó hónap alatt szépen összeszedte magát.

Photo by rawpixel on Unsplash

Engem és persze a férjemet is nagyon megviselték a történtek. Én nem is tudtam igazán a mélypontról felállni. A saját kudarcomnak éreztem, hogy méhen belüli fertőzés miatt történt az egész, azt gondoltam én nem vigyáztam magamra eléggé. Hiába mondták az orvosok, hogy ez nem az én hibám, ilyenkor egy nőnek lehet beszélni…

Nagy nehezen túltettem ezen magam, de mégsem tudtam úgy élvezni az anyaságot, ahogy azt elképzeltem korábban. Mindent jól szerettem volna csinálni, mint szerintem a legtöbb újdonsült anyuka és sokszor kudarcnak éltem meg azt, ha valami nem úgy alakult, ahogy szerettem volna.

Kisfiam születése után pedig azt vettem észre, hogy lassan szétszakadok. Megosztottam a figyelmem, mindkét gyermekemnek szerettem volna megadni azt, amire szükségük volt, mellette a férjem sem szerettem volna hanyagolni, de úgy éreztem képtelen vagyok rá. Többször kérdeztem meg magamtól, hogy “ezt tényleg akarom?”. Semmivel nem voltam megelégedve. Természetesen akkor még úgy gondoltam, hogy a világ van ellenem, és többet vállaltam, mint amit bírok. Egyre többször jutottak olyan gondolatok eszembe, amit utána természetesen azonnal megbántam.

Éreztem, hogy valamit tennem kell. Sok minden megfordult a fejemben, ami természetesen nem követel emberéletet 😀 rengeteg forgatókönyvet gyártottam magamban, hogy hogyan tudnám helyrehozni az életem, mert éreztem, hogy ez a gyerekeknek sem jó. A családban volt már idegösszeomlásra is példa és a nyugtató szedése sem megvetett dolog. Én nem szeretnék nyugtatón élni, de idegösszeomlásig sem szeretnék eljutni. Andriska születésének körülményei tettek teljesen padlóra, az volt az utolsó csepp a poharamban.

Photo from pixabay

Nagyon sokat veszekedtünk ebben az időben a férjemmel, mert azt hittem, ha ő megért és úgy élünk, ahogy én szeretném, akkor rendben lesz majd minden. Nem értettem, miért nem érti, hogy nekem mi a bajom. Sokszor nem jutottunk közös nevezőre, és már a válás is szóba került. Még mélyebbre kerültem, amit persze nem mondtam el senkinek – a férjemnek sem -, mert én erős nő vagyok, meg mit szólnának az emberek. De erősebb volt az az érzés bennem, hogy ha nem csinálok valamit, amitől jobb lesz, a gyermekeimnek teszek vele rosszat. Miattuk meg kell találnom a legjobb megoldást! Nem tehettem meg, hogy sajnáltassam magam tovább, lépnem kellett! A GYEREKEIMÉRT!!!

Egyik veszekedésünk alkalmával, az akkor két és fél éves kislányom közénk állt és elkezdett velem kiabálni, hogy hagyjuk abba. Ugyanazokat a szavakat használta, amiket én szoktam, mikor ki voltam borulva. Félelmetes volt a nagy rádöbbenés! Itt jöttem rá, hogy nagyon nagy befolyásom van arra, hogy idáig jutott a családom. Ez volt a kulcsa, hogy magamba néztem és elhatároztam, magam kezdek el változni. Végre eljutottam odáig, hogy teljes felelősséget vállaljak a saját életemért. Nem hibáztattam senkit és semmit, hanem igyekeztem elterelni a gondolataimat és szép lassan felépítettem újra önmagam.

Photo from pixabay

Végiggondoltam, hogy korábban mit és hogyan csináltam, de az ebben az élethelyzetben, mikor van már két gyerkőc, egy háztartás és a házasságomért én is felelősséggel tartozom, már nem lehetséges. Egyben viszont biztos voltam, újra kellett gondolnom, hogyan állok hozzá a dolgokhoz. Annyi anyuka van, akik kiegyensúlyozottak és némelyiknek több gyerkőce van, mint nekem. Hogyan csinálják? Hogyan tudnak anyaként, nőként, társként is funkcionálni? Elkezdtem keresni, kutatni a választ.  Mindent megadtam volna azért, hogy a gyermekeimnek a legjobb környezetet teremtsük meg otthon, mert tudtam, hogy akkor lesznek igazán boldogok, ha mi is azok vagyunk a férjemmel.

Egy hosszú utazás vette kezdetét akkor, és most már biztos vagyok benne, hogy életem végéig tartani fog. Elkezdtem olyan könyveket olvasni, amik a tudatos életről, a tudatos önnevelésről szólnak. Segítségükkel és pár kedves barátom segítségével rátaláltam újra magamra és ez a családom életére is pozitív hatással volt. Újra boldog voltam. Itt határoztam el, hogy megtanulok mindent a gyerekekről és a felnőttekről, hogy hogyan lehet mindig fenntartani ezt az egyensúlyt. Faltam a könyveket, előadásokra jártam, amikor csak tehettem. Vezetés közben hangos könyveket hallgattam. Mindent tudni szeretnék az önismeretről, a belső harmónia megteremtéséről, a gyermeknevelésről, a családi béke fenntartásáról, az ember pszichológiai fejlődéséről, stratégiákat és technikákat kutattam és tanultam meg, hogy a lehető legjobb környezetet teremthessük meg gyermekeinknek a fejlődésükhöz.

Fel szeretném készíteni őket arra, hogyan tudnak rugalmasak maradni a különféle kihívások forgatagában. Amit tanultam eddig, a gyakorlatba is átültettem és most igazán úgy érzem, hogy sikerült az életem és ezzel a családom életét is harmonikus, kiegyensúlyozott, boldog családi idillé változtatni.

Természetesen most már tudom, hogy itt még nincs vége a feladatnak. Amit felépítettünk, azért minden nap tenni kell, hogy így is maradjon.

Photo from pixabay

Elvégeztem a kids life coach képzést is, hogy minél több gyermek életébe megteremthessük ezt az elengedhetetlen harmóniát. Elköteleztem magam amellett, hogy minél több szülőnek segíthessek megteremteni a harmonikus családi környezetet, mert tudom – a saját bőrömön tapasztaltam meg -, hogy segítség nélkül ez egyáltalán nem egyszerű.

Hiszem, hogy…

Egy szülő számára az a legnagyobb öröm, mikor látja, hogy gyermeke bármilyen helyzetben megállja a helyét és boldogan halad a saját jövője felé.

Kívánom Neked, hogy Te is elérd a harmóniát a családodban és ebben segítő társként is számíthatsz rám! Ezért készítettem el számodra a Boldog gyerek titka! ingyenes anyagomat is. A képre kattintva kérheted:

A boldog gyerek titka!
Köszönöm, hogy velem tartasz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük