Mit tegyünk, mikor már hiszti van?

Mit tegyünk, mikor már hiszti van? – Avagy hogyan éljük túl a hisztit? 🙂

Gyanútlan kezdet

Tegnap reggel elmentünk a boltba ketten a négy éves kislányommal, mert elfogyott a sajt otthon. Imádok vele boltba menni, mert mindig nagyon ügyesen segít összeszedni, amit venni szeretnénk és mindig tartja magát az egyezségünkhöz (egy valamit vehet magának), így nincs hiszti. Mikor kértem a sajtot a pultból, Pancsika sajtos husit kért. Kérdeztem Tőle, hogy biztosan ezt szeretné? “Igen.” Így kértünk sajtos párizsit. Pancsika nagyon szereti a husit 🙂 Gyanútlanul mentünk tovább a sorok között, mikor kicsikém kinézte magának a Dörmit. “Csak egyet kérek anya.” “Drágám, most vettük meg a sajtos párizsit Neked, és különben is, otthon is van Dörmi, hazamegyünk és kapsz egyet.”  Gyönyörűen, ahogy szokta, meg is értette.

Csakazértis még

Aztán jött a következő kiszemelt zsákmánynak való édesség, egy zacskó gumicukor. A hisztifelhők elkezdtek tornyosulni… És jöttek az érvek is: “Ilyen nincs otthon!”, “Bandinak nem vettünk még semmit.”, stb. Mondtam neki kedvesen, hogy rengeteg édesség van otthon, ha azok elfogynak, akkor majd vehet ilyet, de most nem. Ha Bandikának is szeretne venni valamit, inkább egy kukit vegyen, mert az biztos elfogy. Tényleg többször jártam már úgy, hogy – mindenki hoz nekik édességet és – annyi felgyülemlik, hogy a lejártakat dobálom a kukába, ha nem veszem időben észre. Jobban szeretem elosztogatni, de tényleg rengeteg van állandóan otthon. Ezért nem is nagyon szoktunk édességet venni. Itt már görbült a szája, a hiszti kezdett kirajzolódni rajta…

A hiszti helyszíne - a bolt
Photo by Jomjakkapat Parrueng on Unsplash

A hiszti!

Viszont most Pancsika bekeményített és elkezdte a totális hisztit. Olyan hangos bömbölésben tört ki, hogy hirtelen lefagytam. Nem volt ilyenre példa már nagyon rég óta. Feleszmélésem után szépen, kedvesen megint elmondtam neki, hogy rengeteg édesség van otthon, ha hazamegyünk, ehet belőle. A válasz: “Nagyon sok van otthon, az soha nem fogy el én pedig ezt most akarom!” És ismét hangos üvöltés… Kezdtem érezni megint azt a rég nem érzett bizsergést a fejemben, mikor én is kezdek kiakadni… (kinek ismerős ez az érzés?) egyből arra gondoltam, hogy hisztire hisztivel válaszolni nem kellene, így gyorsan vettem egy nagy levegőt, “ki ne akadj Zia, sokan vannak körülöttünk, mit is lehetne csinálni most? Nyugtasd!” Félhalkan azért sikerült odabökjem neki, hogy “most hoztalak el utoljára boltba”, de nyilván ezt nem gondoltam komolyan, és nem is szabadott volna hangosan kimondanom. Annak nagyon örültem, hogy ennyi volt mindössze, amit nem tudatosan tettem. Szóval nyugtassam meg valahogy.

Anya tudatosan közbelép

Gyorsan odafordultam Pancsikához, “gyere drágám, felemellek, átölellek, hogy meg tudj nyugodni, jó?” és úgy is tettem. Pancsika még a kezemben is azt hajtogatta, hogy “jó, de én csak azt az egyet akarom, naaaa!”. “Szivem, nagyon szeretlek, de most nem vesszük meg, mert nagyon sok édesség van otthon.” A válasz: “De a mama mindig megveszi nekem!”

Hisztis gyermek vígasztalása
Photo by Jordan Whitt on Unsplash

Fura mód erre a mondatra kicsit megkönnyebbültem, mert legalább megvan az ok 🙂 fél siker, gondoltam magamban. Egy hetet voltak a mamánál nyaralni, és minden nap mentek boltba és gondolom mindig meg is kapták, amire csak ránéztek. Itt szeretném leszögezni, nekem személy szerint ezzel nincs gondom. Amikor a mamánál vannak, akkor a mama dönti el, hogy mit szabad és mit nem. Itthon pedig mi állítjuk fel a szabályokat.

Anya kizárja a külvilágot

Ebben a hisztis helyzetben viszont kicsit zavarban is éreztem magam a boltban, mert több megvető szempárral is találkoztam a hisztijelenet alatt, amikből a következőket olvastam ki: “Vedd már meg neki azt a cukrot, ne legyél ennyire szívtelen!”, “Hallgattasd már el!”, “Most jó, hogy hisztizik?”stb…

Nehéz ilyenkor ezeket a külső tényezőket kizárni és megmaradni az elveinknél, de véleményem szerint a következetesség és a higgadtság nagyon nagyon fontos a gyermeknevelésben. Végig próbáltam ezt a két szempontot figyelembe venni, miközben járt az agyam, hogy most mit és hogyan csináljak ebben a nálunk nem mindennapos helyzetben. Végül nagyjából lenyugodott a kis drágám, mire végeztünk a fizetéssel és kimentünk a boltból.

Összegzés, tanulság levonása

Utólag végig gondolva, sikerült visszavezetnem arra, hogy mi okozhatta a történteket. A hisztik java azért szokott kialakulni, mert a gyerkőc úgy érzi hogy nem kap folyamatosan elég minőségi figyelmet és / vagy az összetartozás érzése nem állandó nála. Ha belegondolunk, egy hétig nem voltak itthon a gyerekek és utána pedig egyből kezdődött az ovi és a bölcsi. A mindennapi játék anyával megszakadt egy időre. Könnyen kiéhezhetett szegénykém a figyelmemre és ezzel nem számoltam időben. Amikor minden nap legalább fél órát tudunk együtt játszani, akkor kiegyensúlyozott és nagyjából hisztimentes napok váltogatják egymást.

Hiszti helyett boldogság
Photo by Jose Ibarra on Unsplash

Ha hasonló hisztis helyzetbe kerülsz, mindig tartsd szem előtt, hogy bármekkora hisztivel állsz szemben, nyugodtnak és következetesnek kell maradni. Azt, hogy abban a pillanatban ki, mit gondol arról, hogy nem veszed meg a hiszti tárgyát – azaz nem engedsz a hisztinek -, engedd el! Egyszerűen ne foglalkozz vele. Nem az a lényeg, hogy ki mit gondol, hanem az, hogy meg tudd tartani a kontrollt a hiszti generálta események felett. Ezen kívül a hisztis helyzeteket lehet ritkítani. Elébe lehet menni azzal, ha szánsz minden nap legalább negyed órát, amikor csak és kizárólag a gyerkőcödre koncentrálsz és azt játszotok, amit ő szeretne. Hidd el, ez a negyed óra naponta csodákra képes! A hiszti eltűnik az életetekből, és amikor nem figyelsz kicsit oda a szokásaitokra, majd Te is meglepődsz egy nem várt hiszti alkalmával 😀

Örülök, hogy ismét velem tartottál, remélem hasznosnak tartottad bejegyzésemet. Tarts velem máskor is. Ha szeretnél értesítést kapni újabb cikkeimről, ide kattintva feliratkozhatsz rá.

Ha szeretnéd megismerni, majd elolvasni “A boldog gyerek titka” ingyenes anyagomat, kattints ide 🙂

Szeretnél ebben a témában vagy más számodra égető ügyben kérdezni vagy beszélgetni hasonló élethelyzetben élő anyukákkal? Szeretettel ajánlom Szülő-terelgető zárt Facebook csoportomat, ahol tabuk nélkül beszélgethetünk nevelési problémákról.

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal is:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük